KONCZ ANDRÁS

1992 fontos év volt számomra: megházasodtam, nekiindultam egy öt évig tartó németországi Főiskolának és elkezdtünk együtt dolgozni a Voces Aqualesben. Ráadásul ezek a dolgok azóta is tartanak. A Vocesben persze jó néhány dolog megváltozott, hiszen haladni kell a korral. (Nálunk éppen a 2004-2006-os évek voltak a változás évei.) De ami nekem a legfontosabb, az változatlan maradt.
Az együttesben hat egyenlő énekes van, amint arra a Voces Aquales név is utal. Mind a hatan egyenlően felelősek vagyunk a megszólaló produkcióért. Aki látott és hallott minket talán csodálkozott is, hogy nincsen karmester, minden darabot másvalaki kezd, és egyszerre fejezzük be, anélkül, hogy szükség lenne arra, hogy egyikünk jelezzen. Persze ebben benne van tizenöt év közös munkája is.
És hogy mennyire csak a vájt fülűek élvezhetik zenénket? Legkedvesebb íróm mondta egyszer, hogy ha kezedbe veszel egy könyvet, belelapozol, beleszagolsz, és elolvasol belőle néhány mondatot, tudni fogod, hogy jó könyv-e, amit a kezedben tartasz. Ha „bekukkantasz“ egy Voces koncertre, ott is tudni fogod egy pillanat alatt, hogy mi történik. Amint nem kell külön előképzettség ahhoz, hogy elolvass egy regényt, éppen úgy bármikor beszédülhetsz egy koncertre is. Valamit kapsz, és biztosan lesz róla véleményed is. Az igazi zenehallgatás persze ugyanolyan munka, mint az olvasás, vagy éppen a zenélés. A befogadás valódi örömét csak szellemi munka adhatja meg.